Horváth András kiugrott NAV-os rövidesen elfoglalhatja helyét a meg nem értett magyar zsenik panteonjában. Csakhogy ezúttal jóval többről van szó: Horváth egy komplett államigazgatási szervről állít nagyon-nagyon súlyos dolgokat – konkrét bizonyítékok előadása nélkül. Megjelent: Heti Válasz Online, 2013. december 2.
Horváth András hallgatóságát bennfentes információkkal lenyűgözve nyilatkozott már rámenősségéről híres tévériporternőnek éppúgy, mint országos napilap komoly makroökonómiai jártassággal rendelkező újságírójának. Olyanoknak tehát, akik alól azonnal kicsúszott a szőnyeg, amint az adótanra, az adóigazgatás szűkebb szakterületére kanyarodott a párbeszéd. Emiatt jogos a kérdés: a szakmai köntösben ismertetett vádak vajon ténylegesen megállják a helyüket?
Komoly várakozással, konkrét kérdésekkel felvértezve érkeztünk ezért Horváthnak az Átlátszó.hu szervezésében meghirdetett fellépésére, ám csalódnunk kellett. A kiugrott NAV-os a sajtóból már ismert, konkrétumokat nélkülöző vádjainak elhangzása után ugyanis – kérdezés címszó alatt – egy végsőkig elkeseredett házaspár ragadta magához a szót a közönség soraiból. Egymás szavába vágva, hosszan sorolták kálváriájukat, melynek lényege pontosan az egykori szakkoordinátor állításával ellentétes képet mutatott; hogy őket éppen a túlzott adóhivatali szigor küldte vállalkozói múltuk során már többször is padlóra, mégpedig a ki nem utalt áfa miatt. A már-már botrányba fulladó estet Horváth legújabb, láthatóan spontán kijelentése mentette meg, amely szerint amit nem szed be a NAV a multiktól, azt hajtja be a panaszosokhoz hasonló kicsiken. A panaszirodává, önmegvalósító bölcsészötleteléssé alakuló fórumon szakmai kérdések felvetésére a továbbiakban már esély sem látszott, ezért a magunk részéről inkább menekülőre fogtuk.
Már a NAV elnökének minapi tájékoztatóján elhangzottakkal felvértezve próbáltuk ezért mérlegre tenni Horváth legutóbbi, Népszabadságbéli interjúját.
Túl azon, hogy az interjúban Horváth is elismeri önjáróságát, vagyis, hogy a hivatali rendtől függetlenítve magát szeretett inkább a saját feje után menni, szakértelmének hiányosságai hamar kiütköznek. Az Államigazgatási Főiskolát végzett igazgatásszervező, aki a jelek szerint ért a hálózatok elemzéséhez, láthatóan nem ért azonban magához az adótanhoz, az adóellenőrzéshez, mint szakmához. (Horváth András az Origón közölt, NAV-nak szóló válaszlevelében amúgy leszögezi: tényleges adóellenőri munkát is végzett. – a szerk.) Egy dolog, hogy a neve nem szerepel a bejegyzett adótanácsadók listáján, de saját bevallása szerint gyakorlatot sem szerezhetett ezen a területen, mivel soha nem végzett revizori munkát. Ez lehet az oka bődületes, másutt is hangoztatott tévedésének, amikor azt hiányolja, hogy az annak idején általa ellenőrzésre javasolt nagy céget nem kiutalás előtt, hanem csak utólag vizsgálták meg. Pedig miként Varga Árpád NAV-elnökhelyettes azt a minap a sajtó tudomására hozta, ez a hivatal rendje, tegyük hozzá, érthető okból. Mivel az ilyen óriáscégek eltűnésétől nem kell tartani, ráérnek azokat utólag ellenőrizni, szemben a láncba iktatott, úgynevezett „hiányzó kereskedők” direkt csalásra létrehozott, könnyedén fantommá váló vállalkozásaival.
Mindezek után már tényleg csak szomorkásan lehet mosolyogni azon, amikor az idézett interjúban Horváth ráhagyja a kérdezőre, sőt rá is erősít annak felvetésére, mely szerint „Horváth András régiós ügykezelő ad megoldást az Európai Bizottságnak a láncolatos ügyletek megoldására?”. Meg hogy mind az IMF, mind az EU az ő, nekik benyújtott tanulmányából szerzett volna tudomást arról, hogy itt bajok vannak az ellenőrzéssel, az adómorállal. Ám amikor az általa indítványozott áfakulcs-csökkentés óriási bevételcsökkentő következménye kerül szóba, még inkább a lényeget kikerülő, sehova sem vezető riposzttal állt elő: nem kellett volna felemelni…
