Éppen itt volna már az ideje, hogy a 3,5 tonnánál nehezebb járműveket követően a kisebbekre is bevezessék a használatarányos útdíjat, no és természetesen az ezzel összevont gépjárműadót! Megjelent: Heti Válasz Online, 2013.szeptember 30.
Éppen itt volna már az ideje, hogy a 3,5 tonnánál nehezebb járműveket követően a kisebbekre is bevezessék a használatarányos útdíjat, no és természetesen az ezzel összevont gépjárműadót!
hirdetés
Budapest és Balatonaliga közúton 98 kilométerre, vasúton 102 kilométerre van egymástól. Vasúti járatból az elmúlt vasárnap, déli érkezésig öt is indult a fővárosból, rendkívül változatos, másfél órától két és félóráig terjedő menetidővel, hogy a nyári tapasztalatok szerint szinte menetrendszerű késésekről itt és most ne essék szó. Változatos menetidőhöz változatos menetdíj dukál, 2200 forinttól 2685 forintig terjedően csak az odaútra, és lássanak csodát, éppen a legdrágábba kerülő járat ér a célba leglassabban. Gyors szorzást és osztást, összeadást, kivonást követően kijön a minden józanul gondolkodó ember számára elképesztő végeredmény, hogy példának okáért az én esetemben, akinek háztól házig kocsival maximum egy órába telik az út, már két személlyel számolva sem éri meg vonatra ülni, persze teljes áru menetjegy ellenében. Mindez ráadásként mondandónknak csupán mellékszála volna, illusztrálandó, hogy a hazai (tömeg)közlekedési rendszer, a hozzá tartozó díjakkal együtt, mennyire ellentmond mindannak, amit modernnek és főleg környezettudatosnak lehet nevezni.
Mert ha már az egyéni kontra tömegközlekedés ár-érték viszonyaiban, az öröklött tényezőktől nyilván nem teljesen függetlenül, ilyen rosszak a mutatók, talán egy kis odafigyeléssel legalább az autósok terheit lehetne a mostaninál igazságosabban elosztani. Hogy aki sokat koptatja a közutakat, az igenis fizessen a használattal egyenes arányban többet, aki meg keveset, az természetesen kevesebbet. A magamfajta, a lakóhelye határait ritkán átlépő autós számára példának okáért igenis vérforraló ez a mostani „tíznapos” autópályamatrica-rendszer is. Az idézőjel ugyebár annak szólna, hogy nevezett tíz napból az első már helyből törtidőszakot jelent az esetek többségében, hiszen az első „nap” akárcsak pár órából is állhat, mert azt a tényleges használatbavételtől függetlenül csupán aznap éjfélig számolják.
Pedig a nyári hír, miszerint július elsejétől az elkövetett vétségért akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható az, aki a gépjárművek kilométeróráját „megpiszkálja”, igazán ébreszthetett volna néhány termékeny gondolatot az illetékesek fejében. Hogy tudniillik a jelenlegi belföldi autópálya-használati díjat, és a köznyelvben csak súlyadónak nevezett gépjárműadót mostantól inkább a tényleges futásteljesítménnyel arányosan lenne célszerű megállapítani. Mondjuk a személyi jövedelemadó fizetéséhez hasonlóan negyedévente lerótt előleggel, éves önbevallással. Különös tekintettel arra, hogy az új szabályok szerint már nemcsak az adásvételi szerződések kötelező tartalmi eleme a kilométeróra állásának adott időpontbéli rögzítése, de az a központilag nyilvántartott hatósági műszaki vizsgáké is. Márpedig az ily módon összevont, futásteljesítménnyel arányosan megállapított közterhek azonnal, még a mostaninál is ellenérdekeltebb felekké változtatnák az adásvételnél trükközni próbáló eladót annak vevőjével, hiszen akinek használatánál mondjuk a műszaki vizsga során kibukik a ténylegesnél nagyobb kilométerszám, az bizony pórul jár. Szemben ugyebár a járművüket környezettudatos módon, valóban csak a legszükségesebb esetekben használókkal.
