Oct 12

Itt az alkalom az egykulcsos adóról szóló érdemi vitára!

Címkék:

Jobb későn, mint soha: a kormányzati háttér-agytrösztként ismert Századvég Gazdaságkutató Zrt. két közgazdásza vette a fáradtságot, amit ellenzéki gazdasági műhely még nem, és konkrét számokon alapuló tanulmányt tett közzé a minap az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) bevezetésének hatásairól. Megjelent: Heti Válasz Online, 2013. november 18.

Ez a kisszámú gazdagok adórendszere, amit elvesz a nincstelen szegényektől, azt odaadja a dúsgazdagoknak, akik évente ötszáz milliárddal tehettek ezáltal többet a zsebükbe – folynak lassan már a vízcsapból is az ellenzéki vádak. A kép azonban úgy teljes, ha bevalljuk: ez a szám puszta sejtésen, saccoláson alapul.

Úgy tűnik, a kormányrúdra ácsingózó ellenzéknek éppen semmi érdemi nem jutott eszébe, így – nem lévén különösebben szégyenlősök – kiálltak a világ elé az elképesztő gyanúval: a Fidesz-KDNP csakis a kormánytagok és parlamenti képviselőik magasabb jövedelme érdekében ragaszkodik az egykulcsos adóhoz! És hogy állításukhoz kétség se férhessen, forintra kiszámolták és közzé is tették, hogy melyik kormánytag, kormánypárti képviselő havonta mennyivel gyarapodott az egykulcsos adórendszer által. Hogy a saját, a szegénységtől nem éppen felkopott állú jeleseik mennyit „tettek zsebre” ugyanígy, persze nem látták szükségesnek az orrunkra kötni.

Itt van Tóth G. Csaba és Virovácz Péter minapi tanulmánya a Pénzügyi Szemlében, amely tiszta vizet önt a pohárba. Tehát és legelőször – igaz, kutatástechnikai okokból a 2011-évi bevallások adataival számolva – szerintük (a sokat emlegetett 500 milliárdnál is több helyett) évi 444 milliárd forinttal csökkent a költségvetés bevétele az egykulcsos szja bevezetése miatt. Pontosan kimutatták egyebek mellett azt is, hogy 1,7 millió adózónak évi átlagban 364 ezer forinttal csökkent, míg 2,5 milliónak 75 ezerrel nőtt ugyanakkor az adóterhelése, 132 ezernek pedig nem változott. Úgy lehet, a mostani családbarát kormányként aposztrofálja magát, a kutatók szerint az adóváltozásokban mégis inkább a jövedelemnagyság játszotta a főszerepet, és az eltartott gyerekek száma sorrendben csupán a második helyre került. Az ok nyilvánvaló: egyrészt a három és annál több gyerekeseknek már korábban is megvolt a kedvezménye, illetve az alacsony jövedelemszint miatt kihasználatlanul maradt adókedvezmény. (Ez utóbbin kíván korrigálni a jövőre bevezetendő, elegendő adókötelezettség híján majd pótlólag igénybe vehető járulékkedvezmény).

Nyilvánvaló tény, hogy abszolút összegben mérve valóban a nagykeresetűek jártak igazán jól a felső adókulcs eltörlésével, de érdemes azért odafigyelni a részletekre is. Arra például, hogy a rendszer torzulása miatt az eredetileg csupán a legalacsonyabb jövedelműeknek kitalált adójóváírás kedvezményében legutóbb már az adózók kilenctizede részesült. Nem csoda tehát, hogy a kutatók számítása szerint csupán az adójóváírás eltörlése nyomán tisztán 468 milliárddal nőtt volna az szja-bevétel.

Az idézett tanulmány szerzőinek köszönhetően itt volna végre a kormányra készülő pártok között az adórendszerről lefolytatott érdemi vita ideje – már amennyiben a láthatóan inkább a primitív népharag felszításához jobban vonzódó ellenzéki erők hajlandóságot mutatnak rá.