Oct 12

Adószabadságot minékünk!

Címkék:

Uniós csatlakozása óta 1170 milliárd forintot bukott Magyarország csak a társasági- és osztalékadó harmonizáció részleges megvalósulása miatt, miközben nyakunkon a teljes harmonizáció. Megjelent: Heti Válasz Online, 2013. június 10.

Itt az ideje, hogy a magyar kormány megpróbálja végre ráébreszteni Európa urait arra, hogy az általuk imádott négy szabadság elve mellett ott a helye az ötödiknek, az adóversenynek is. Hiszen az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő akadálytalan áramlása mellett az adóverseny – ez talán kívülálló számára is könnyen belátható – épp oly elengedhetetlen része az országok közötti, igazán szabad versenynek, miként az előbbiek. A különbség csupán annyi, hogy míg az előbbi négy szabadság az Unió nagyjainak, ez utóbbi inkább a kisebb tagországoknak jelenthet némi előnyt.

A Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke, Herich György minap egy konferencián ismertette a társasági- és osztalékadó (Tao) bevétel terén elszenvedett magyar veszteséget feltáró kutatásuk döbbenetes eredményeit. Olyan, már a maga idejében is nehezen érthető körülményekre is rávilágítva, hogy annak idején miért nem követtük Görögország, Lengyelország, Spanyolország, Csehország, Szlovákia és Litvánia, vagyis azon országok példáját, melyek kértek és kaptak különféle típusú és más-más időtartamra szóló halasztást a kamat- és jogdíj irányelv alkalmazására. Mi ugyanis csupán ezen „apró” figyelmetlenség (nagyvonalúság?) miatt az eddig eltelt időszakban közel 67,5 milliárd forint bevételkiesést szenvedtünk el.

Ami persze eltörpül az igazán fájó veszteség, a csatlakozás óta adómentesen külföldre kivitt osztalékok utáni – 1011 milliárd forintnyi – bevételkiesés mellett. Mindezzel természetesen már a belépési nyilatkozat aláírásakor tisztában lehettek az illetékesek. Mégis elfogadták azt az akkoriban még szilárdnak látszó alapvetést, amely szerint (szemben a közvetett adókkal – lásd áfa) az úgynevezett közvetlen adók – pl. Tao – kivetése és beszedése terén megmarad a tagállamok szuverenitása.

Ennek azonban hamarosan vége, hála a nagyok által olyannyira szorgalmazott, a további versenyt mind nagyobb területről kiszorító adóharmonizációnak. Adóügyekben csak minden tagország egyhangú beleegyezésével lehet bármit is lépni? Ugyan kérem, éppen erre való az úgynevezett „megerősített együttműködés” : legalább kilenc tagállam összeállhat, megegyezve például a közös, egységes Tao alap megállapításában, uniót alkotva az Unión belül, és azzal fenyegetve a jogaikkal élve kívül maradókat, hogy „aki kimarad, az lemarad”.

Mondjuk-e, vagy magától is rájön a kedves olvasó, hogy a tizenegy tagország részvételével 2014-től nagy valószínűséggel aktivizálódó kezdeményezéshez a Magyarországhoz hasonló helyzetű és méretű országok számára a csatlakozás egyértelműen hátrányos lenne?