Rossz üzenet lenne a kormány részéről, ha az adótan alaptételét semmibe véve, az adó(alap) kedvezményeket összekeverné a járulékfizetési rendszerrel. (Megjelent: Heti Válasz Online, 2013. augusztus 13.)
Az odáig még rendben volna, hogy a kormányzat az alacsony kereset miatt „bennhagyott” családi adóalap kedvezmények összegét (a HVG adatai szerint 2011-ben ez legalább 112 milliárd forintot tett ki) megpróbálja eljuttatni a célba vett rétegeknek. Ám ha a két héttel ezelőtti kormányülésen elfogadott ötlet megvalósul, amely szerint az alacsony jövedelem okán a személyi jövedelemadóban (szja) nem érvényesülő kedvezményt a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok rovására írja, az több lenne, mint egyszerű adófilozófiai hiba. A közpénztan alaptétele úgy szól, hogy a járulék olyan, akár hatalmi szóval is elrendelhető befizetés, amelyért cserébe alanyának – adott feltételek megvalósulása esetén – valamely, annak összegével arányos szolgáltatás jár. Lásd például a nyugdíjjárulékból (10%) kiszámolt öregségi nyugdíjat, avagy az egészségbiztosítási- és munkaerő piaci járulék (7,5%) fejében járó táppénzt, álláskeresési juttatást, egyebet. Ezzel szemben az adók befizetéséért közvetlen, célzott juttatás senkinek nem jár, azok felhasználásáról a mindenkori kormányzat szabadon dönthet. (Lásd csak az éppen ez utóbbi okból szociális hozzájárulásnak átkeresztelt 27 százalékos munkaadói nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok esetét).
Amennyiben tehát a jövőben lehetővé válna a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok csökkentése a családi szja kedvezmény igénybevételére, úgy az a vázolt adóelméleti visszásságon túl, akár alkotmányos jogot is sérthet. Mert mi jogon venné el bárki akár a nyugdíj, akár az egészségbiztosítási alap pénzét és fordítaná bármely más, még oly méltányolandó célra is? Mivel az elfogadott intézkedés részletei még nem nyilvánosak, ezért csak találgathatjuk a terv megvalósításának módját. Netán, éppen az alkotmányossági aggályok miatt, a kormány költségvetési pénzekből szándékozna hiánytalanul pótolni az így megrövidített alapokat? Elképzelhető megoldás, de még akkor is ottmarad az a nehezen kikerülhető ellentmondás, amely szerint csak és kizárólag a járulékfizetők részesülhetnek a többiekhez hasonló juttatásban. (Mert azt még feltételezni sem mernénk, hogy a családi kedvezményeket igénybevevőktől megvonnák ez utóbbiakat).
Az igazi megoldás pedig tálcán kínálja magát, amennyiben a kormányzat továbbra sem kívánja – segélyek és családi pótlékok formájában – támogatni az úgynevezett megélhetési gyerekvállalást. Utóbbiról tanúskodik az az igyekezet, hogy a gyermekek nevelésének támogatását mindenképpen a család jövedelméhez igyekszik kötni, csak ezúttal éppen rossz módszerhez folyamodva.
A járulékok terhére érvényesített szja kedvezmény helyett ezért tessék inkább bevezetni a világon egyáltalán nem példa nélküli negatív adót, vagyis akinél az adókedvezmény összege meghaladja a fizetendő adóét, annak utalják ki a különbözetet. És hogy a „megélhetési gyerekvállalók” igényeinek is korlátot szabjanak, lehetne az ily módon járó juttatás felső határa akár éppen a levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék összegével egyező is.
