Oct 12

NAV-botrány: az „elbocsátott légió” lázadása?

Címkék:

Rendkívüli tájékoztatón reagált a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnökhelyettese a sajtóban három hete keringő, ezermilliárdos áfacsalással kapcsolatos vádakra. Varga Árpád küldetéses embernek nevezte Horváth Andrást, de az összes vádját visszautasította. Varga az egész ügy mögött az „elbocsátott légió” lázadását sejti. Megjelent. Heti Válasz Online, 2013. november 28.

Utóbbi azt jelenti, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese szerint az események hátterében valójában a hivatal idén megszüntetett elitegysége, a KESZ, a „magyar FBI” egykori tagjainak sértettsége állhat. Varga az újságírói kérdéseknek elébe menve vette sorba és cáfolta Horváth András, egykori adóellenőrzési szakkoordinátor a sajtóban eddig megjelent vádjait.

Bevezetőjében bejelentette, hogy a három hete tartó ügy során mostanra fogyott el a türelmük, ezért rágalmazás vádjával büntető feljelentést tettek. Egykori munkatársukat jellemezve elmondta, hogy bár a szép hivatali karriert felmutató Horváth képességeit, bizonyos kétségtelen eredményeit nem lehet kétségbe vonni, de mivel konkrét adóvizsgálatot soha nem végzett és az általa legfőképpen támadott Kiemelt Adózók Igazgatóságán sem dolgozott, ezért a tárgyban konkrét ismeretekkel sem rendelkezhet. Azt elismerte, hogy az egyetlen, általa pár napos rutinfeladatnak mondott ellenőrzését valóban elvették Horváthtól, miután tíz hónap múltán sem tudott kézzel fogható eredményt felmutatni.

„Egy küldetéses ember”, jellemezte, akit megszédítettek a lehetőségek, a túl gyors karrier és aki magát a hivatal rendjétől függetlenítve szabad folyást engedett saját elképzelésének. Az elnök-helyettes mindezek jellemzéséül elmondta, hogy a csapot-papot maga mögött hagyó munkatársuk szekrényében 60 ezer (!) oldalnyi olyan anyagot találtak begyűjtve, amely zömének semmi köze nem volt a rábízott feladatokhoz.

Horváth vádjai közül talán az egyetlen, pontosan értelmezhető a 2007-ben létrehozott Központosított Ellenőrzési Szakterület (KESZ, vagy ahogy egykori vezetője szerette magukat emlegetni, a magyar FBI) idei évi, koncepciózus megszüntetése volt. Az elnök-helyettes ezt a vádat is visszautasította és elmagyarázta, hogy a vámparancsnokság és az adóhivatal összevonásával teljesen új helyzet jött létre, ezért döntöttek a mutatószámok szerint kis hatékonysággal működő KESZ megszüntetéséről, egykori dolgozóinak a különféle régiókba történő áthelyezéséről. Utóbbi magyarázza szerinte a Horváth köré csoportosuló szakemberek vádjait is, akik egykori kiváltságos helyzetüket sírnák vissza a jelek szerint. Hozzátette, hogy azóta hasonló jogkörrel és eseti elnöki engedéllyel a sokkal nagyobb helyismerettel rendelkező regionális igazgatóságok munkatársai látják el – eredményesebben – ugyanezt a feladatot. Azzal a váddal pedig, miszerint az ilyen engedélyeket az elnökasszony több esetben is megtagadta volna, nem tud mit kezdeni, ilyen esetről ugyanis ő eddig még nem hallott.

A sajtóban leggyakrabban előforduló vádakra, miszerint az vicc, hogy a 22 ezernél több embert foglalkoztató intézményt egyetlen hétvége alatt át lehetett volna világítani kijelentette, hogy tévedésen alapulnak. Szó sem volt ugyanis átvilágításról, hiszen a nemzetgazdasági miniszter csupán a sajtóban elhangzott vádak kivizsgálására utasította őket. Azokkal pedig azért végezhettek viszonylag hamar, mivel Horváth széles körben hangoztatott állításai konkrétumokat alig tartalmaztak. Az egyetlen, pontosan beazonosítható ügyet pedig az utólag befolyásolhatatlan számítástechnikai rendszerük révén gyorsan és könnyedén megvizsgálhatták, de visszaélésre utaló nyomokat nem találtak.

Ami az 1000 milliárdos összegű áfacsalásról szóló állítást illeti, miként azt korábbi cikkünkben már megírtuk, az egy EU-s tanulmány súlyos félreértésén alapul. Nevezett anyagban ugyanis az említett összeg, mint adórés (az elméletileg beszedhető és a gyakorlatban is befolyó áfa különbözete) szerepel, ami nem egyenlő az elcsalt adó összegével. Különösen, ha figyelembe vesszük a felszámolásuk nyomán mindösszesen évi 500 milliárdos áfatartozással megszűnő cégek ilyen, az említett összeg részét képező „teljesítményét”.

Ami a különféle néven emlegetett nagyadózókkal kapcsolatos elnéző adóhivatali eljárásról szóló állításokat illeti, Varga Árpád konkrét ellenőrzési statisztikákkal igyekezett bizonyítani azok ellenkezőjét. Kifejtette, hogy az ellenőrzésre történő kiválasztást egy automatikus számítógépes rendszer végzi, amit megváltoztatni, visszavonni csak különleges esetekben lehet, és amelyek tényét viszont kitörölhetetlenül őrzi a rendszer. Horváth András egyik legsúlyosabbnak hangzó vádján, miszerint a legnagyobb adózók kiutalás előtti ellenőrzés nélkül kapják meg a visszaigényelt áfát, a „hozzáértők csak mosolyogni tudnak kínjukban”. A szakterületen belül közismert tény ugyanis, hogy kiutalás előtt csak a kisebb, könnyen eltűnő cégeket szokták ellenőrizni, a nagyokat, a fantommá válással nem fenyegetőket csak mindig utólag, viszont rendszeresen és annál gyakrabban.