February 8

Keresztül-kasul adóznak az éttermek

Megjelent: Magyar Nemzet Online jan. 10-én, a cikk nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg 2017. 01. 11-én.
szerző: Horváth Attila, szakértő: Michnai Attila

A cél eredetileg az lett volna, hogy olcsóbb legyen étterembe járni s így fejlődjön a turizmus és a vendéglátás helyzete Magyarországon. A kicsinyeskedéssel azonban csak azt sikerült elérni, hogy tovább bonyolódjon minden – mondta lapunknak Michnai Attila adószakértő a vendéglátást érintő áfakulcsról, amely az idei évtől 18, jövőre pedig ötszázalékos lesz.

Mint megírtuk, a vendéglátósoknak rengeteg kérdésük volt, amelyekre bonyolult válaszokat adott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Nincs ugyanis általánosan a vendéglátásra érvényes 18 százalékos kulcs, a kedvezményes általános forgalmi adó (áfa) használatához több feltételnek kell teljesülnie. Először is „szolgáltatásnyújtásnak kell megvalósulnia”, vagyis az ételt, illetve a helyben készült, nem alkoholos italt helyben kell elfogyasztani. Mindez az adóhivatal nyelvén úgy szól, hogy akkor alkalmazható a kedvezményes kulcs, ha a termékek „értékesítését az azonnali fogyasztást lehetővé tevő kiegészítő szolgáltatások kísérik”. A kulcsok alkalmazhatóságának bonyolultságát egyébként maga az adóhatóság bizonyította be azzal, hogy egy összesen 14 pontból álló, „gyakran ismételt kérdések” rovatot töltött fel honlapjára.

Az első kérdés a felszolgálási díjra vonatkozik, ami sehol sem kötelező, de a kétféle áfakulcs miatt rendkívül bonyolulttá válhat a kiszámítása. Ha valaki ugyanis ételt rendel egy étteremben, arra 18 százalékos áfa vonatkozik, ám ha még alkoholt vagy nem helyben készített üdítőt iszik, az már 27 százalékos kulcs alá esik. A szervizdíj áfakulcsát a kettő árának arányosításával kell kiszámolni, vagyis ilyen esetben összesen négyféle tételt kell feltüntetni a nyugtán Michnai Attila szerint.

Mint mondta, ez oda vezethet, hogy az éttermek egyszerűen eltörlik a felszolgálási díjat, ami egyébként a gazdaság fehérítését szolgálta volna. Beszéltünk olyan neve elhallgatását kérő étteremvezetővel, aki a következő hónaptól már nem számol a díjjal, mert így jóval egyszerűbbnek látja a helyzetet. A NAV ugyanakkor úgy véli, nincs ezzel probléma, az online pénztárgép alkalmas a műveletre. Két másik étterem-tulajdonos azt állította, csak az alkohol után számolják majd fel a szervizdíjat, de ez a szakértő szerint szabálytalan.

Fontos kérdés, hogy mi történik akkor, ha a vendég megrendelte az ételt, de mégse tudja elfogyasztani, ezért becsomagoltatja. A NAV úgy látja: mivel az eredeti szándék „éttermi szolgáltatás igénybevételére irányult, így a megrendelt, de teljes egészében el nem fogyasztott, becsomagolni kért maradék étel nem termékértékesítésnek, hanem az éttermi szolgáltatásnyújtás részének minősül”, tehát a 18 százalékos kulcs vonatkozik rá. Ugyanakkor a házhoz szállítás, a helyben csomagolás 27 százalékos kulcs alá esik.

Ellentmondásosnak tartja az adószakértő a helyben készített ital értelmezését is. A NAV honlapja erről azt a tájékoztatást adta, hogy a helyben készített, ott elfogyasztott kávét, limonádét, teát, sűrítményből készített szörpöt, almafröccsöt, alkoholmentes koktélt, turmixot lehet a kedvezményesen adózó termékek közé sorolni. Furcsa egyébként az almafröccs példája, mert almaléből és szódából vagy ásványvízből áll, miközben az üveges almalét és az ásványvizet külön-külön 27 százalékos kulccsal számítják fel. Az alkoholos koktél vagy a rumos kávé viszont eleve a 27 százalékos kulcs alá esik. Ezt azonban nem túl nehéz kikerülni: az élelmes vendég kérhet például külön egy kávét és mellé egy rumot, és aztán ő maga önti össze. Így a kávét 18, a rumot 27 százalékos áfával fizeti.

Az újabb ellentmondást az ételek jelentik: a hatósági tájékoztatás szerint a fagylaltra, a tiramisura vagy más, alkoholt is tartalmazó ételre, például a rizottóra eleve a 18 százalékos adókulcsot kell alkalmazni. – Jóval egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy akkor legyen minden éttermi díj 18 százalékos kulcsú. Abban azonban talán mégis igaza lehet a törvényhozónak, hogy az alkoholt próbálta kizárni ebből a körből – tette hozzá Michnai Attila.

May 13

Alig találtak rossz adózót

Megjelent: Magyar Nemzet Online máj. 10-én, a cikk nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg 2016. 05. 10-én.
szerző: Horváth Attila, szakértő: Michnai Attila, ill. Vadász Iván

Akár néhány ezer forintos tévedés miatt is előfordulhat, hogy valakiből évekig nem lehet megbízható adózó. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint valójában nincs túl nagy jelentősége annak, ki lett jó vagy éppen rossz cég, utóbbiból pedig mindössze hetvenet talált a hatóság.

A lapunknak nyilatkozó adószakértő szerint alkotmányos aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a törvény januári hatálybalépése előtt történtek alapján minősít egy céget kockázatos, átlagos, vagy éppen jó adózónak. Michnai Attila egy héttel azután beszélt lapunknak a témáról, hogy Tállai András államtitkár, a NAV vezetője bejelentette, mindössze 70 cégről állapították meg, hogy kockázatos. A szám azért meglepően alacsony, mert a mintegy 560 ezer adózóból csaknem 190 ezer a megbízható, jó adózói csoportba került, átlagos besorolást mintegy 370 ezer gazdálkodó kapott. Többször megírtuk, idén májustól minősíti a hatóság a cégeket, ez alapján különböző kedvezmények járnak a megbízhatóknak. Tállai András az egy héttel ezelőtti tájékoztatóján elmondta: mindenki tiszta lappal indult idén, hiszen csak a január 1. után elkövetett jogsértésért jár a „kockázatos” minősítés.

– Mégis rengetegen maradtak le a jó minősítésről, dupla annyian lettek átlagosak, mint megbízhatóak csupán az én ügyfélkörömből. Ez azért van, mert ha valakinek az elmúlt öt évben volt inkasszója, akkor semmiképp sem lehet már megbízható a következő öt évig. Inkasszót pedig olyan ellen is benyújtottak az elmúlt esztendőkben, aki legfeljebb néhány napot késett az áfabefizetéssel, vagy pár ezer forinttal kevesebbet fizetett be valamilyen adóként. Árulkodó az a tény ezeknél a cégeknél, hogy egyáltalán volt mit inkasszózni, tehát volt pénz a folyószámlájukon, azaz vélhetően figyelmetlenség miatt hibáztak, nem szándékosan – fejtette ki Michnai Attila.

A szakember hozzátette, ez leginkább könyvelési hiba miatt fordulhatott elő, több olyan vállalati ügyfele van, akik ilyen esetek miatt nem lehettek megbízhatók. Pedig szerinte egyszerű volna kiszűrni a valóban rossz adózókat, ha inkasszózták, de nem volt zárolható összeg a számláján, ott az esetek többségében tényleg nem stimmelt valami.

Beszámoltunk róla, hogy a jó adózóknak bizonyos mulasztásoknál nem kell bírságot fizetni, máskor csak az átlagos bírság felével kell számolniuk a megbízhatóként számon tartott cégeknek. Emellett ellenőrzésük legfeljebb 180 napig tarthat, és évente egyszer automatikus részletfizetési lehetőséget kapnak. További előny, hogy számukra 2017-ben és 2018-ban csökken az áfakiutalás átfutási ideje. A kockázatosoknál az ellenőrzés határideje 60 nappal hosszabb az általánosnál, az áfakiutalás határideje 75 nap, az ellenőrzési eljárásban megállapított késedelmi pótlékuk naponta a jegybanki alapkamat ötszörösének 365-öd részére emelkedik. A bírság magasabb az átlagosnál, a kiszabásuk nem mellőzhető.

A múlt héten benyújtott adócsomag ugyan bővítette a „kockázatos” besorolás feltételeit, de szakértők szerint valódi hatása így sincs az adózási morálra. Michnai Attila kijelentette, nem várhatók tőle valódi eredmények. A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke lapunknak korábban úgy nyilatkozott, legfőképpen azt hiányolja, hogy semmilyen szankció nem éri a hatóságot, ha nem tartja be a határidőket. Vadász Iván kifejtette: a törvényi garancia az, ami leginkább hiányzik. Eddig 120 nap volt az adóellenőrzés maximális ideje. Ezt azonban szerinte mindig átlépi a NAV, de utána nem történik semmi, nem kárpótolja a vállalkozókat. Az új törvényben sincs benne, hogy mi történik majd, ha meghaladják a 180 napot a jó adózóknál, és például 380 lesz belőle. Minden valószínűség szerint semmi, ilyesmiről még csak szó sem volt. Azt is hangsúlyozta, hogy a 45 és 30 napos határidő szerinte csak szám, ezt ugyanúgy nem veszik majd figyelembe, hiszen ismét nincs semmilyen szankció, ha nem tartja be a hatóság. Pedig a jogegyenlőség elve alapján, ha a hatóság késik a kiutalással, neki ugyanúgy a mindenkori késedelmi pótlékot kellene automatikusan az adózó számláján jóváírni, mint az fordított esetben történik.

A két szakértő véleményét látszik megerősíteni az, hogy ilyen kevés cég lett kockázatos. Ezt támasztja alá az is, hogy a hatóság mindössze egyszer értesíti a cégeket arról, hogy jók, rosszak vagy éppen átlagosak-e (az értesítéseket múlt hétfőn kezdték el). A kategorizálás pedig nem nyilvános, mindenki szabadon dönti el, nyilvánosságra hozza-e a hatóság minősítését. A szakértők egyetértenek abban, hogy a kockázatos vagy rossz adózót nem érik olyan hátrányok, amelyek arra késztetik, hogy jó, azaz megbízható adózó váljék belőle.

March 11

Bárki feljelentheti a vélt adócsalókat

Megjelent: Magyar Nemzet Online márc. 10-én, a cikk nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg 2016. 03. 10-én.
szerző: Horváth Attila, szakértő: Michnai Attila

Úgy tűnik, Tállai András államtitkár szándékai ellenére mégis politikai eszköz maradt a hivatalosan nem is létező vagyonosodási vizsgálat. Botka László, Orbán Viktor és Juhász Péter ellen is kezdeményeztek politikai ellenfeleik eljárást az adóhatóságnál. Ezt hivatalosan csak egyértelmű bizonyítékokkal együtt tehetik meg.

Ha van megfelelő bizonyíték, akár a miniszterelnököt is bárki feljelentheti az adóhatóságnál a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint, tehát szó sincs arról, hogy csak a rendőrség segítségével lehetne vagyonosodási vizsgálatot indítani. A vizsgálatok kérdése azért vált ismét aktuálissá, mert a múlt héten a Fidesz bejelentette, hogy Botka László (MSZP) szegedi polgármester ellen indítanak vagyonosodási vizsgálatot. Juhász Péter, az Együtt alelnöke pedig azt közölte, hogy Orbán Viktor kormányfő és felesége ellen kezdeményez vagyonnyilatkozati eljárást. A Fidesz válaszul az ellenzéki politikus ellen döntött ugyanerről a lépésről. Tehát a jelek szerint nem érte el a célját a kormány törvénymódosítása, amely azért szigorított volna az eljárásrenden, hogy kivegye a politikai csatározások eszköztárából a vagyonosodási vizsgálatokat.

A dolog érdekessége, hogy a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint az a fogalom, hogy vagyonosodási vizsgálat, hivatalosan nem is létezik, csak a köznyelvben terjedt el így. – A vonatkozó, adózás rendjéről szóló törvény hatféle ellenőrzési típust határoz meg, ezek közé tartozik a személyijövedelemadó-bevallások utólagos ellenőrzése. Ha egy vizsgálat során nincs elég adat a magánszemély jövedelméről, akkor becsléssel állapítja meg az adóhatóság, hogy az illetőnek mekkora eltitkolt jövedelme lehetett, mégpedig a feltárt kiadásaiból kiindulva – mondta a Magyar Nemzetnek Michnai Attila adószakértő.

A törvénymódosítás után

A szakembert azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy januárban lépett életbe a kormánynak az a törvénymódosító-csomagja, melynek hatására jelentősen szűkült a vagyonosodási vizsgálat kezdeményezésének lehetősége. A Nemzetgazdasági Minisztérium decemberi közlése szerint 2016-ban ilyen eljárást már csak akkor indíthat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) magánszemély ellen, ha valaki önmagát jelenti fel, vagy ha a rendőrség már nyomoz az adott személy ügyében vagyon elleni bűncselekmény gyanújával.

– Az adózás rendjéről szóló törvény 108. paragrafusa kimondja, egy ilyen eljárást indítványozó közérdekű bejelentéshez ellenőrizhető bizonyítékok kellenek, azaz nem zárja ki, hogy valaki rendőrségi eljárás nélkül jelentsen fel mást a NAV-nál. Bárki közérdekű feljelentessél élhet tehát Orbán Viktor ellen a hatóságnál. A becslésen alapuló adóellenőrzés azonban csak akkor indulhat el, ha az illető bizonyítékokkal támasztja alá az eltitkolt vagyon létét – mondta Michnai Attila.

Hozzátette, a törvény viszonylag tágan értelmezi, mi számít bizonyítéknak. A becslés során a hatóság abból következtet, hogy megkérdezik, ki mennyit költött, adatokat kérnek a vagyontárgyairól. Ránéznek a banki egyenlegeire, rákérdeznek, mit miből vásárolt.

Íme a példa

Az ilyen vizsgálatokra szakosodott tanácsadó egy 60 millió forintos bankszámlán tartott összeg birtokosának esetét hozta fel példaként. Hiába van ugyanis ekkora összeg az illető bankszámláján, ha nem nyúl hozzá, amikor egy 30 millió forintos házat vásárol, a vizsgálat egészen biztosan eltitkolt jövedelem létét fogja megállapítani. Ha nem tudja igazolni az összeg eredetét, akkor a különbözetet adóhiánynak nyilvánítja a hatóság.

– A vagyonosodási vizsgálat megváltoztatására azért van szükség, mert nem érte el a célját. Ma azt halljuk a médiában, hogy az ellenzéki politikus feljelenti a kormánypártit, mert a politikai elszámolnivalójához úgy gondolja, fel tudja használni az adóhatóságot és ezt a lehetőséget. A lehetőség most is megvan, de csatolnia kell hozzá a bizonyítékokat. Ha az alapján elindul a nyomozás a bűncselekményben, akkor lehet alkalmazni a becslési eljárást – nyilatkozta korábban Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős és parlamenti államtitkára, a NAV vezetője az InfoRádiónak.

Az adóhatóságot többször kerestük amiatt, hogy az idén eddig hány vagyonosodási vizsgálatot indítottak, illetve mik a tavalyi tapasztalataik. A közel egy hónappal ezelőtt feltett kérdéseinkre azonban eddig nem kaptunk választ, pedig még közérdekűadat-igénylést is benyújtottunk az ügyben.

April 23

Minimálbérnyugdíj-bomba, kontra Questor-ügy

Megjelent a Magyar Nemzet 2015. április 22-i számában

Rendes, elhivatott társadalmitűz-oltók mintájára egymáson túllicitálva igyekszik a kormányzat és ellenzéke a legutóbbi, eget rengető pénzügyi botrány károsultjainak veszteségét menteni. Jóllehet, aki pénzügyekben kicsit is járatos, tudhatta pontosan, hogy a kötvényvásárlás során az így létrejött üzletnél csupán a szerződő felek állnak egymással szemben. Tudniillik a kölcsönbe vevő (a kötvény kibocsátója) és kölcsönadó (a kötvény vevője). És rajtuk kívül ugyan senki más, se OBA, se BEVA és na pláne aztán nem az állam. Szépen is néznénk ki, ha akár az említett szervezetek, akár – a közpénzeket kezelő! – állam minden egyes olyan kölcsönügylet mögé odaállna kezesként, amelyet polgárai egymással kötnek! Hova jutna akkor a világ, meg persze a magyar költségvetés? Merthogy mi a különbség a Jóska és Pista közötti „adj kölcsön egy tízest fizetésig” típusú pénzügyi tranzakció és a minapi, egyes becslések szerint akár 210 milliárd is forintot füstté (?) változtató Questor-ügy között? Semmi, az égadta világon semmi, legalábbis az eredeti, az ügyletek megkötése idején érvényben levő szabályok szerint. Miként volt, van és vélhetően lesz is például a lóversenyen, ahol fel lehet tenni Ráróra az összes vagyont, mert arra olyan sokat ígérnek befutóként, de ugyanakkor lehet a tuti favoritra Pejkóra is fogadni, az ugyan sokkal szerényebb, ámde az elviselhető kockázat keretein belüli nyeremény, azaz hozam reményében. Aztán, ha lemegy a futam a játékosok egyik (értelmesebb) része odajárul jogos nyereményért a kasszához, míg amazok, az „okosok”, az erős kockázatot vállalók pedig az esetek nagy százalékában megtörlik a szájukat és keserű képpel legfeljebb ha apró után kotorásznak kiürült zsebeikben. Na de arra, hogy valakinek, akár a játékosoknak, akár az ő szavazataikra ácsingózó politikai erőknek valaha is eszébe jutna, jutott volna a „rárósokat” állami segélyben részesíteni kárpótlás gyanánt, példa még soha nem létezett.

Eddig. Mert az országgyűlési képviselők elé, ritka egységet mutató ellenzéki és kormánypárti politikai akarattal beterjesztett törvényjavaslat visszamenőleges hatállyal mondaná ki, az állam pénzpiac-felügyeleti felelősségére hivatkozva, hogy márpedig ha a Questor nem tudja, nem akarja, akkor igenis majd az állam fogja visszaadni a pórul járt „rárósoknak a babaruhát”. Természetesen a mi, vagyis a „pejkós” többség zsebéből csalogatva elő a rávalókat. És még örülhetünk, ha csak a tikettek árát kell kinyögnünk, és nem még a hozzá ígért pofátlan mértékű hasznot is. Ami azt illeti, azért várjuk ki a dolog végét, régi jogásznép a magyar, úgy lehet akad majd prókátor, aki a már így is elképesztő fordulattól vérszemet kapva harcba, azaz perbe indul még az eredetileg beígért bónuszokért is.

Pedig, hogy mondandónk címben is szereplő lényegére térjünk, a hozzávetőleg 30 ezer balfék „befektető” ügye porszem csupán ahhoz a katasztrófához képest, amivel szintén a pénzügyi világ tájékán kerekedni látszó vihar fenyeget. És amely pedig a rendszerváltás csodatalálmányaként bevezetett minimálbérre bejelentett, esetleg (ritkábban) tényleg annyit is kereső korosztályok immár napjainkban erősen beinduló nyugdíjba vonulásával fog bekövetkezni.

A nyugdíj összegének kiszámolása ugyanis nagyjából a minimálbér bevezetésével azonos időpont, az 1988-óta szerzett jövedelmek alapján történik különféle szorzók, osztók, úgyis mint infláció, illetve szolgálati idő figyelembevételével. Amelynek végösszege természetesen minden esetben csupán valamekkora hányada lesz az eredeti jövedelmeknek. A minimálbéresek, illetve 2006-tól a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők garantált bérminimumának idén 105 és 122 ezer bruttó, illetve alapesetben 68.775 és 79.910 forintos nettó összegének. Akkor, amikor a statisztikák szerint már a tavalyi évben is 87 ezer forint körül volt az egy főre eső létminimum. És hogy egy konkrét példát említsek, az 1951-ben született, idén nyugdíjba vonult kiskereskedő, G. esetét, aki általános vállalkozói szokás szerint mindig a lehető legkisebb bevallott jövedelem, azaz a mindenkori minimálbér után fizetve nyugdíjjárulékot, most havi 54.910 forint nyugdíjjal indul a talán békés, nyugodt, de anyagilag biztosnak egyáltalán nem látszó öregkor felé. És akkor őt, valamint a hozzá hasonlóan takarékos, a jövőjüket megfontoltan tervező vállalkozó társaikat nem kell félteni, hiszen ő a forgalmas helyen lévő szatócsüzletét, a szintén minimálbéres fogorvos a jól felszerelt rendelőjét, mások a befektetési céllal vásárolt lakásaikat bérbe adva remélhetnek méltó körülményeket a munkából kiállva. De ők, a magam negyedszázadosnál hosszabb adószakértői tapasztalatai szerint az elenyésző kisebbséget jelentik csupán a vállalkozói körön belül, a többség, nagyon nagy hányadban kényszervállalkozóként holtáig szóló munkára, vállalkozásra van ítélve. De legalábbis a teljes munkaképtelenné válásáig. És akkor az ő helyzetük még valósággal istenesnek mondható a zömében fizikai munkát végző minimálbéres alkalmazottak többségééhez. Ahogy az egyáltalán valamennyire, igaz nagy számban, az újabb módi szerint papíron csak részmunkaidőre bejelentettek pedig „királyi” helyzetben vannak a GDP 10-17%-ára becsült feketegazdaság foglalkoztatottjainak semennyire és sehova be nem jelentettjeihez képest.

Tavalyi adóhivatali jelentés szerint a legutóbbi, tehát 2013-ról beadott személyi jövedelemadó bevallások egyharmada, szám szerint 1 millió 263 ezer darab szólt az akkori minimálbérről, bruttó 98 ezer forintról. Abban az évben tehát, amikor az egyharmadnyi minimálbéres által alaposan lerontott átlagbér bruttó 170 ezer forint volt. Szintén tavalyi kimutatás szerint 670 ezer körüli a különféle társas- és egyéni vállalkozások száma, amelyek tulajdonosai legalább kétharmad részben a mindenkori lehető legkisebb összeg után fizettek járulékot, számíthatva ezáltal nem hogy az átlagos polgári léthez, de még a szimpla megélhetéshez is kevés nyugdíjra. Legyenek ők úgy ötszázezren, akik vállalkozók lévén tehát magukra vessenek (?), de akkor még mindig ott van az a hét-nyolcszázezer fős alkalmazotti réteg, akiknek aztán tényleg nem lesz más bevétele a munkából kiesve, mint ez a minimálbér után kiszámolt, semmire sem elegendő nyugdíj. Hogy a feketegazdaságban működőknek járó semennyi nyugdíjról ne is beszéljünk. És ha egy pár tízezres pórul járt befektetői csoport ügye ekkora politikai hullámokat vet, mint amekkorákat, miközben a társadalom nincstelen zöme némi kajánsággal szemléli az eme, hozzá képes vagyonos réteg vergődését, akkor vajon mi lesz itt, ha, miként a statisztikák jelzik, rövidesen robban minimálbérnyugdíj-bomba, akár milliós számban szórva meg a társadalmat a nincsteleneknél is szegényebb öregekkel? Nos, felelős politikai erők, jobb és baloldalon, kormányon és ellenzékben, ha a magatok, rokonságotok, ismerőseitek, politikai szimpatizánsaitok, szavazóitok vagyonkájának dolgát a Questor-ügyben rendeztétek, jó lenne, már csak a magatok, státusotok megóvása érdekében is, de erre a dologra odafigyelnetek!

RÉGI ÚJABB 1 2 3 7 8