May 13

Alig találtak rossz adózót

Megjelent: Magyar Nemzet Online máj. 10-én, a cikk nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg 2016. 05. 10-én.
szerző: Horváth Attila, szakértő: Michnai Attila, ill. Vadász Iván

Akár néhány ezer forintos tévedés miatt is előfordulhat, hogy valakiből évekig nem lehet megbízható adózó. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint valójában nincs túl nagy jelentősége annak, ki lett jó vagy éppen rossz cég, utóbbiból pedig mindössze hetvenet talált a hatóság.

A lapunknak nyilatkozó adószakértő szerint alkotmányos aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a törvény januári hatálybalépése előtt történtek alapján minősít egy céget kockázatos, átlagos, vagy éppen jó adózónak. Michnai Attila egy héttel azután beszélt lapunknak a témáról, hogy Tállai András államtitkár, a NAV vezetője bejelentette, mindössze 70 cégről állapították meg, hogy kockázatos. A szám azért meglepően alacsony, mert a mintegy 560 ezer adózóból csaknem 190 ezer a megbízható, jó adózói csoportba került, átlagos besorolást mintegy 370 ezer gazdálkodó kapott. Többször megírtuk, idén májustól minősíti a hatóság a cégeket, ez alapján különböző kedvezmények járnak a megbízhatóknak. Tállai András az egy héttel ezelőtti tájékoztatóján elmondta: mindenki tiszta lappal indult idén, hiszen csak a január 1. után elkövetett jogsértésért jár a „kockázatos” minősítés.

– Mégis rengetegen maradtak le a jó minősítésről, dupla annyian lettek átlagosak, mint megbízhatóak csupán az én ügyfélkörömből. Ez azért van, mert ha valakinek az elmúlt öt évben volt inkasszója, akkor semmiképp sem lehet már megbízható a következő öt évig. Inkasszót pedig olyan ellen is benyújtottak az elmúlt esztendőkben, aki legfeljebb néhány napot késett az áfabefizetéssel, vagy pár ezer forinttal kevesebbet fizetett be valamilyen adóként. Árulkodó az a tény ezeknél a cégeknél, hogy egyáltalán volt mit inkasszózni, tehát volt pénz a folyószámlájukon, azaz vélhetően figyelmetlenség miatt hibáztak, nem szándékosan – fejtette ki Michnai Attila.

A szakember hozzátette, ez leginkább könyvelési hiba miatt fordulhatott elő, több olyan vállalati ügyfele van, akik ilyen esetek miatt nem lehettek megbízhatók. Pedig szerinte egyszerű volna kiszűrni a valóban rossz adózókat, ha inkasszózták, de nem volt zárolható összeg a számláján, ott az esetek többségében tényleg nem stimmelt valami.

Beszámoltunk róla, hogy a jó adózóknak bizonyos mulasztásoknál nem kell bírságot fizetni, máskor csak az átlagos bírság felével kell számolniuk a megbízhatóként számon tartott cégeknek. Emellett ellenőrzésük legfeljebb 180 napig tarthat, és évente egyszer automatikus részletfizetési lehetőséget kapnak. További előny, hogy számukra 2017-ben és 2018-ban csökken az áfakiutalás átfutási ideje. A kockázatosoknál az ellenőrzés határideje 60 nappal hosszabb az általánosnál, az áfakiutalás határideje 75 nap, az ellenőrzési eljárásban megállapított késedelmi pótlékuk naponta a jegybanki alapkamat ötszörösének 365-öd részére emelkedik. A bírság magasabb az átlagosnál, a kiszabásuk nem mellőzhető.

A múlt héten benyújtott adócsomag ugyan bővítette a „kockázatos” besorolás feltételeit, de szakértők szerint valódi hatása így sincs az adózási morálra. Michnai Attila kijelentette, nem várhatók tőle valódi eredmények. A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke lapunknak korábban úgy nyilatkozott, legfőképpen azt hiányolja, hogy semmilyen szankció nem éri a hatóságot, ha nem tartja be a határidőket. Vadász Iván kifejtette: a törvényi garancia az, ami leginkább hiányzik. Eddig 120 nap volt az adóellenőrzés maximális ideje. Ezt azonban szerinte mindig átlépi a NAV, de utána nem történik semmi, nem kárpótolja a vállalkozókat. Az új törvényben sincs benne, hogy mi történik majd, ha meghaladják a 180 napot a jó adózóknál, és például 380 lesz belőle. Minden valószínűség szerint semmi, ilyesmiről még csak szó sem volt. Azt is hangsúlyozta, hogy a 45 és 30 napos határidő szerinte csak szám, ezt ugyanúgy nem veszik majd figyelembe, hiszen ismét nincs semmilyen szankció, ha nem tartja be a hatóság. Pedig a jogegyenlőség elve alapján, ha a hatóság késik a kiutalással, neki ugyanúgy a mindenkori késedelmi pótlékot kellene automatikusan az adózó számláján jóváírni, mint az fordított esetben történik.

A két szakértő véleményét látszik megerősíteni az, hogy ilyen kevés cég lett kockázatos. Ezt támasztja alá az is, hogy a hatóság mindössze egyszer értesíti a cégeket arról, hogy jók, rosszak vagy éppen átlagosak-e (az értesítéseket múlt hétfőn kezdték el). A kategorizálás pedig nem nyilvános, mindenki szabadon dönti el, nyilvánosságra hozza-e a hatóság minősítését. A szakértők egyetértenek abban, hogy a kockázatos vagy rossz adózót nem érik olyan hátrányok, amelyek arra késztetik, hogy jó, azaz megbízható adózó váljék belőle.

March 11

Bárki feljelentheti a vélt adócsalókat

Megjelent: Magyar Nemzet Online márc. 10-én, a cikk nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg 2016. 03. 10-én.
szerző: Horváth Attila, szakértő: Michnai Attila

Úgy tűnik, Tállai András államtitkár szándékai ellenére mégis politikai eszköz maradt a hivatalosan nem is létező vagyonosodási vizsgálat. Botka László, Orbán Viktor és Juhász Péter ellen is kezdeményeztek politikai ellenfeleik eljárást az adóhatóságnál. Ezt hivatalosan csak egyértelmű bizonyítékokkal együtt tehetik meg.

Ha van megfelelő bizonyíték, akár a miniszterelnököt is bárki feljelentheti az adóhatóságnál a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint, tehát szó sincs arról, hogy csak a rendőrség segítségével lehetne vagyonosodási vizsgálatot indítani. A vizsgálatok kérdése azért vált ismét aktuálissá, mert a múlt héten a Fidesz bejelentette, hogy Botka László (MSZP) szegedi polgármester ellen indítanak vagyonosodási vizsgálatot. Juhász Péter, az Együtt alelnöke pedig azt közölte, hogy Orbán Viktor kormányfő és felesége ellen kezdeményez vagyonnyilatkozati eljárást. A Fidesz válaszul az ellenzéki politikus ellen döntött ugyanerről a lépésről. Tehát a jelek szerint nem érte el a célját a kormány törvénymódosítása, amely azért szigorított volna az eljárásrenden, hogy kivegye a politikai csatározások eszköztárából a vagyonosodási vizsgálatokat.

A dolog érdekessége, hogy a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint az a fogalom, hogy vagyonosodási vizsgálat, hivatalosan nem is létezik, csak a köznyelvben terjedt el így. – A vonatkozó, adózás rendjéről szóló törvény hatféle ellenőrzési típust határoz meg, ezek közé tartozik a személyijövedelemadó-bevallások utólagos ellenőrzése. Ha egy vizsgálat során nincs elég adat a magánszemély jövedelméről, akkor becsléssel állapítja meg az adóhatóság, hogy az illetőnek mekkora eltitkolt jövedelme lehetett, mégpedig a feltárt kiadásaiból kiindulva – mondta a Magyar Nemzetnek Michnai Attila adószakértő.

A törvénymódosítás után

A szakembert azzal kapcsolatban kérdeztük, hogy januárban lépett életbe a kormánynak az a törvénymódosító-csomagja, melynek hatására jelentősen szűkült a vagyonosodási vizsgálat kezdeményezésének lehetősége. A Nemzetgazdasági Minisztérium decemberi közlése szerint 2016-ban ilyen eljárást már csak akkor indíthat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) magánszemély ellen, ha valaki önmagát jelenti fel, vagy ha a rendőrség már nyomoz az adott személy ügyében vagyon elleni bűncselekmény gyanújával.

– Az adózás rendjéről szóló törvény 108. paragrafusa kimondja, egy ilyen eljárást indítványozó közérdekű bejelentéshez ellenőrizhető bizonyítékok kellenek, azaz nem zárja ki, hogy valaki rendőrségi eljárás nélkül jelentsen fel mást a NAV-nál. Bárki közérdekű feljelentessél élhet tehát Orbán Viktor ellen a hatóságnál. A becslésen alapuló adóellenőrzés azonban csak akkor indulhat el, ha az illető bizonyítékokkal támasztja alá az eltitkolt vagyon létét – mondta Michnai Attila.

Hozzátette, a törvény viszonylag tágan értelmezi, mi számít bizonyítéknak. A becslés során a hatóság abból következtet, hogy megkérdezik, ki mennyit költött, adatokat kérnek a vagyontárgyairól. Ránéznek a banki egyenlegeire, rákérdeznek, mit miből vásárolt.

Íme a példa

Az ilyen vizsgálatokra szakosodott tanácsadó egy 60 millió forintos bankszámlán tartott összeg birtokosának esetét hozta fel példaként. Hiába van ugyanis ekkora összeg az illető bankszámláján, ha nem nyúl hozzá, amikor egy 30 millió forintos házat vásárol, a vizsgálat egészen biztosan eltitkolt jövedelem létét fogja megállapítani. Ha nem tudja igazolni az összeg eredetét, akkor a különbözetet adóhiánynak nyilvánítja a hatóság.

– A vagyonosodási vizsgálat megváltoztatására azért van szükség, mert nem érte el a célját. Ma azt halljuk a médiában, hogy az ellenzéki politikus feljelenti a kormánypártit, mert a politikai elszámolnivalójához úgy gondolja, fel tudja használni az adóhatóságot és ezt a lehetőséget. A lehetőség most is megvan, de csatolnia kell hozzá a bizonyítékokat. Ha az alapján elindul a nyomozás a bűncselekményben, akkor lehet alkalmazni a becslési eljárást – nyilatkozta korábban Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős és parlamenti államtitkára, a NAV vezetője az InfoRádiónak.

Az adóhatóságot többször kerestük amiatt, hogy az idén eddig hány vagyonosodási vizsgálatot indítottak, illetve mik a tavalyi tapasztalataik. A közel egy hónappal ezelőtt feltett kérdéseinkre azonban eddig nem kaptunk választ, pedig még közérdekűadat-igénylést is benyújtottunk az ügyben.

April 23

Minimálbérnyugdíj-bomba, kontra Questor-ügy

Megjelent a Magyar Nemzet 2015. április 22-i számában

Rendes, elhivatott társadalmitűz-oltók mintájára egymáson túllicitálva igyekszik a kormányzat és ellenzéke a legutóbbi, eget rengető pénzügyi botrány károsultjainak veszteségét menteni. Jóllehet, aki pénzügyekben kicsit is járatos, tudhatta pontosan, hogy a kötvényvásárlás során az így létrejött üzletnél csupán a szerződő felek állnak egymással szemben. Tudniillik a kölcsönbe vevő (a kötvény kibocsátója) és kölcsönadó (a kötvény vevője). És rajtuk kívül ugyan senki más, se OBA, se BEVA és na pláne aztán nem az állam. Szépen is néznénk ki, ha akár az említett szervezetek, akár – a közpénzeket kezelő! – állam minden egyes olyan kölcsönügylet mögé odaállna kezesként, amelyet polgárai egymással kötnek! Hova jutna akkor a világ, meg persze a magyar költségvetés? Merthogy mi a különbség a Jóska és Pista közötti „adj kölcsön egy tízest fizetésig” típusú pénzügyi tranzakció és a minapi, egyes becslések szerint akár 210 milliárd is forintot füstté (?) változtató Questor-ügy között? Semmi, az égadta világon semmi, legalábbis az eredeti, az ügyletek megkötése idején érvényben levő szabályok szerint. Miként volt, van és vélhetően lesz is például a lóversenyen, ahol fel lehet tenni Ráróra az összes vagyont, mert arra olyan sokat ígérnek befutóként, de ugyanakkor lehet a tuti favoritra Pejkóra is fogadni, az ugyan sokkal szerényebb, ámde az elviselhető kockázat keretein belüli nyeremény, azaz hozam reményében. Aztán, ha lemegy a futam a játékosok egyik (értelmesebb) része odajárul jogos nyereményért a kasszához, míg amazok, az „okosok”, az erős kockázatot vállalók pedig az esetek nagy százalékában megtörlik a szájukat és keserű képpel legfeljebb ha apró után kotorásznak kiürült zsebeikben. Na de arra, hogy valakinek, akár a játékosoknak, akár az ő szavazataikra ácsingózó politikai erőknek valaha is eszébe jutna, jutott volna a „rárósokat” állami segélyben részesíteni kárpótlás gyanánt, példa még soha nem létezett.

Eddig. Mert az országgyűlési képviselők elé, ritka egységet mutató ellenzéki és kormánypárti politikai akarattal beterjesztett törvényjavaslat visszamenőleges hatállyal mondaná ki, az állam pénzpiac-felügyeleti felelősségére hivatkozva, hogy márpedig ha a Questor nem tudja, nem akarja, akkor igenis majd az állam fogja visszaadni a pórul járt „rárósoknak a babaruhát”. Természetesen a mi, vagyis a „pejkós” többség zsebéből csalogatva elő a rávalókat. És még örülhetünk, ha csak a tikettek árát kell kinyögnünk, és nem még a hozzá ígért pofátlan mértékű hasznot is. Ami azt illeti, azért várjuk ki a dolog végét, régi jogásznép a magyar, úgy lehet akad majd prókátor, aki a már így is elképesztő fordulattól vérszemet kapva harcba, azaz perbe indul még az eredetileg beígért bónuszokért is.

Pedig, hogy mondandónk címben is szereplő lényegére térjünk, a hozzávetőleg 30 ezer balfék „befektető” ügye porszem csupán ahhoz a katasztrófához képest, amivel szintén a pénzügyi világ tájékán kerekedni látszó vihar fenyeget. És amely pedig a rendszerváltás csodatalálmányaként bevezetett minimálbérre bejelentett, esetleg (ritkábban) tényleg annyit is kereső korosztályok immár napjainkban erősen beinduló nyugdíjba vonulásával fog bekövetkezni.

A nyugdíj összegének kiszámolása ugyanis nagyjából a minimálbér bevezetésével azonos időpont, az 1988-óta szerzett jövedelmek alapján történik különféle szorzók, osztók, úgyis mint infláció, illetve szolgálati idő figyelembevételével. Amelynek végösszege természetesen minden esetben csupán valamekkora hányada lesz az eredeti jövedelmeknek. A minimálbéresek, illetve 2006-tól a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők garantált bérminimumának idén 105 és 122 ezer bruttó, illetve alapesetben 68.775 és 79.910 forintos nettó összegének. Akkor, amikor a statisztikák szerint már a tavalyi évben is 87 ezer forint körül volt az egy főre eső létminimum. És hogy egy konkrét példát említsek, az 1951-ben született, idén nyugdíjba vonult kiskereskedő, G. esetét, aki általános vállalkozói szokás szerint mindig a lehető legkisebb bevallott jövedelem, azaz a mindenkori minimálbér után fizetve nyugdíjjárulékot, most havi 54.910 forint nyugdíjjal indul a talán békés, nyugodt, de anyagilag biztosnak egyáltalán nem látszó öregkor felé. És akkor őt, valamint a hozzá hasonlóan takarékos, a jövőjüket megfontoltan tervező vállalkozó társaikat nem kell félteni, hiszen ő a forgalmas helyen lévő szatócsüzletét, a szintén minimálbéres fogorvos a jól felszerelt rendelőjét, mások a befektetési céllal vásárolt lakásaikat bérbe adva remélhetnek méltó körülményeket a munkából kiállva. De ők, a magam negyedszázadosnál hosszabb adószakértői tapasztalatai szerint az elenyésző kisebbséget jelentik csupán a vállalkozói körön belül, a többség, nagyon nagy hányadban kényszervállalkozóként holtáig szóló munkára, vállalkozásra van ítélve. De legalábbis a teljes munkaképtelenné válásáig. És akkor az ő helyzetük még valósággal istenesnek mondható a zömében fizikai munkát végző minimálbéres alkalmazottak többségééhez. Ahogy az egyáltalán valamennyire, igaz nagy számban, az újabb módi szerint papíron csak részmunkaidőre bejelentettek pedig „királyi” helyzetben vannak a GDP 10-17%-ára becsült feketegazdaság foglalkoztatottjainak semennyire és sehova be nem jelentettjeihez képest.

Tavalyi adóhivatali jelentés szerint a legutóbbi, tehát 2013-ról beadott személyi jövedelemadó bevallások egyharmada, szám szerint 1 millió 263 ezer darab szólt az akkori minimálbérről, bruttó 98 ezer forintról. Abban az évben tehát, amikor az egyharmadnyi minimálbéres által alaposan lerontott átlagbér bruttó 170 ezer forint volt. Szintén tavalyi kimutatás szerint 670 ezer körüli a különféle társas- és egyéni vállalkozások száma, amelyek tulajdonosai legalább kétharmad részben a mindenkori lehető legkisebb összeg után fizettek járulékot, számíthatva ezáltal nem hogy az átlagos polgári léthez, de még a szimpla megélhetéshez is kevés nyugdíjra. Legyenek ők úgy ötszázezren, akik vállalkozók lévén tehát magukra vessenek (?), de akkor még mindig ott van az a hét-nyolcszázezer fős alkalmazotti réteg, akiknek aztán tényleg nem lesz más bevétele a munkából kiesve, mint ez a minimálbér után kiszámolt, semmire sem elegendő nyugdíj. Hogy a feketegazdaságban működőknek járó semennyi nyugdíjról ne is beszéljünk. És ha egy pár tízezres pórul járt befektetői csoport ügye ekkora politikai hullámokat vet, mint amekkorákat, miközben a társadalom nincstelen zöme némi kajánsággal szemléli az eme, hozzá képes vagyonos réteg vergődését, akkor vajon mi lesz itt, ha, miként a statisztikák jelzik, rövidesen robban minimálbérnyugdíj-bomba, akár milliós számban szórva meg a társadalmat a nincsteleneknél is szegényebb öregekkel? Nos, felelős politikai erők, jobb és baloldalon, kormányon és ellenzékben, ha a magatok, rokonságotok, ismerőseitek, politikai szimpatizánsaitok, szavazóitok vagyonkájának dolgát a Questor-ügyben rendeztétek, jó lenne, már csak a magatok, státusotok megóvása érdekében is, de erre a dologra odafigyelnetek!

January 16

Fontos tudnivalók az EKÁER-ről I.

Január elsején elindult a rendszer, és bár a szállítmány értékének akár 40 százalékát is kitehető bírságolásra csak februárban kerülhet sor, jó néhány szakmai kérdés merül fel már most is nap, mint nap az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKÁER) alkalmazásával kapcsolatban. Cikksorozatunkban ezekre keressük a választ a NAV illetékeseinek bevonásával.

Terveim szerint a legbonyolultabb kérdésektől kiindulva haladnék az egyszerűbb, a kézenfekvőbbek megválaszolása felé, nem függetlenül az akár ezeken az oldalakon, akár más utakon hozzám eljuttatott kérdésektől.
Az interneten körbefutott az adó online-on megjelent cikkben http://ado.hu/rovatok/ado/kotoszon-mulik-az-ekaer-mentesseg felvetett kérdés, hogy az EKÁER szám igénylése alóli mentességről szóló szabályt hogyan is kell értelmezni? Az idézett törvényhely szerint :

(6a) Mentes az (1)-(5) bekezdés szerinti kötelezettség alól
a) az adózó, ha az általa feladott vagy részére ugyanazon útdíjköteles gépjárművel egy fuvarozás keretében szállítandó nem kockázatos termékek tömege a 2500 kg-ot vagy az adó nélküli értéke a 2 millió forintot nem haladja meg,
b) az adózó, ha az általa feladott vagy részére ugyanazon útdíjköteles gépjárművel egy fuvarozás keretében szállítandó
ba) kockázatos élelmiszer tömege a 200 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke a 250 000 forintot,
bb) egyéb kockázatos termék tömege az 500 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke az 1 millió forintot
nem haladja meg.
A cikk szerzője úgy látja, hogy a mentesség feltételei pontatlanul kerültek megfogalmazásra, ezért azokat többféleképpen is lehet értelmezni. Felveti, hogy akár oly módon is, hogy csupán abban az esetben állna be az EKÁER szám igénylésének kötelme, ha az adott cikk szállításakor annak mind a súlya, mind az értéke is meghaladja a mentesség megadott határát. Tehát mondjuk a feltehetően leggyakrabban problémát jelentő esetet nézve, a ba) pont szerinti kockázatos élelmiszer szállítását, akkor az bizonyos értelmezések szerint csak akkor válna EKÁER kötelezetté ha mind az ilyen termék súlya meghaladja a 200 kg-ot, mind pedig az értéke is a 250 ezer forintot.
A törvény ilyen értelmezése a NAV vonatkozó útmutatása szerint is téves. A mentességhez megadott paraméterek tehát vagylagosak, ezért a mentesség megszűnését jelenti, ha közülük csak az egyik érték lépi is át a megadott határt. A fenti példánál maradva tehát nem mentesül a kockázatos élelmiszer szállítmány az EKÁER szám igénylése alól akkor sem, ha annak súlya meghaladja a 200 kg-ot, de az értéke kevesebb, mint 250 ezer forint. És a tétel fordítva is igaz, tehát EKÁER szám köteles az ilyen szállítmány akkor is, ha annak értéke meghaladja a 250 ezer forintot, de a súlya 200 kg alatt marad.
A kérdésben kikértük a NAV illetékeseinek véleményért, amelyet az alábbiakban betűhíven idézünk:
„Álláspontunk szerint az Art. EKAER rendszerre vonatkozó rendelkezéseit együttesen kell értelmezni, így a főszabálynak az Art. 22/E. § (1)-(5) bekezdése tekintendő, amely EKAER szám megállapítási kötelezettséget ír elő. Az említett szakasz (6)-(6a) bekezdései pedig kivételes szabályként a mentességeket rögzítik. A fenti rendelkezésből kiolvasható, hogy az adózónak akkor keletkezik bejelentési kötelezettsége, ha a fentiekben megjelölt tömeg- vagy az értékhatár közül bármelyiket meghaladja az általa feladott, vagy részére ugyanazon útdíjköteles gépjárművel szállított nem kockázatos termék értéke illetve tömege. Példával szemléltetve, ha valaki 100 kg tömegű táblagépet szállít, összesen 4 millió forint értékben, akkor az értékhatár túllépése miatt lesz bejelentés köteles.
A fentiek alapján egyetértünk Michnai Attila igazságügyi szakértő értelmezésével.​”

RÉGI ÚJABB 1 2 3 7 8